Látás, mintha a film révén. Látás, mintha a film révén. Mi a kancsalság?


Látás Journal 32 Winter látás. Baróti Dezső In: Bazin, André szerk. Budapest: Osiris. Ideological Effects of the Basic Cinematographic Apparatus című nagy hatású esszéjében Jean-Louis Baudry például amellett érvel, hogy a vetítés és a filmi narráció együttes hatása mintha a film révén a néző elől a filmkép előállí-tásának látássérült személyek speciális oktatása és technikáját, így a filmnéző azt hiszi, hogy előtte a közvetítetlen valóság van jelen.

Williams, Alan In: Rosen, Philip ed. New York: Columbia University Press, Baudrynak és több más kortárs filmteoretikusnak az illúziót illető érve összetettebb, mint ahogy azt a fenti összefoglalás sejteti. A film által állítólagosan megvalósított illúzió nem más, mint egy transzcendentális ego egységének vagy koherenciájának illúziója, amelynek egységét az a tény biztosítja, hogy a transzcendentális ego a referencia közvetlen, nem közvetített észlelésével bír.

A valóságban, e teoretikusok szerint a referencia és a transzcendentális ego egyaránt a jelentés eredménye vagy funkciója.

Szám tartalom

Ezzel szemben Noël Carroll nemrég amellett érvelt, hogy az illúzió eme "episztemikusan káros" értelmét — amelyet a kortárs filmelmélet a nézői befogadás magyarázataiban alkalmaz —, tehát hogy a néző akaratlanul is valósnak tartja a filmképet, nem támasztják alá a filmmel kapcsolatos tapasztalataink. A látás nem csapja be a film apparátusa vagy elbeszélő formái; a néző teljesen tudatában van annak, hogy amit lát, csupán film.

Carroll érvével azonban az a baj, hogy nemcsak a kortárs filmelmélet illúzióra vonatkozó magyarázatát utasítja el, hanem teljes mértékben elveti az illúzió fogalmának filmre alkalmazhatóságát, azon az alapon, hogy a filmkép semmilyen lényegi értelemben nem különbözik a képi reprezentáció egyéb, illúziómentes formáitól.

A fenti érv korábbi változatát az Address to the Heathen című tanulmány tartalmazza, October Látás no. Heathnek a kérdéssel kapcsolatos válaszát illetően ld.

October Fall no.

Látás, mintha a film révén

October Winter no. A filmillúzió természetére vonatkozó állításaimat a dolgozat harmadik és befejező részére tartogatom. A második részben az illúzió ama formáját írom le, mely a filmképben és a fényképben közös. Ez az illúzió a filmkép fotografikus tulajdonságaiból ered, s én "reproduktív illúziónak" nevezem, mivel a filmképben és a fényképben egyaránt meglévő reproduktív tulajdonságokat aknázza ki. Hogy a fotós és filmes tapasztalatunkkal kapcsolatos reproduktív tulajdonságok jelentősége érthető legyen, először szembeállítom azt a két módot, ahogyan a fényképeket észleljük, illetve ahogyan az ábrázoló festményeket nézzük.

A második típusú filmillúzió abból ered, hogy a vetített mozgókép átalakítja a fotografikus kép tulajdonságait. Az illúzió e fajtáját "projektív illúziónak" nevezem.

A projektív illúzió az alapja a filmillúzióval kapcsolatos állítások zavarosságának. E zavar részben annak köszönhető, hogy nem tettek különbséget projektív és reproduktív illúzió, valamint a képnek ez utóbbiakat alátámasztó tulajdonságai között. Azonban annak is köszönhető, hogy elmulasztottak megfelelő különbséget tenni magának az illúziónak a fogalmán belül. Ezért a projektív illúzió vizsgálata céljából — a dolgozat negyedik részében — az illúzió változatait az észlelőre tett hatás mikéntje szerint, s nem az adott médium alapján különböztetem meg.

A projektív illúzió az illúzió egyedülálló formája: noha az érzékelési illúzió egyik formája, nem késztet arra, hogy higgyünk a látottak valóságában. Fenntartom, hogy a moziban a néző lehet úgy médium-tudatos, hogy a képet mégis illúzióként tapasztalja.

E tapasztalat természete és lehetőségének forrása lesz majd a befejező tárgyalás alapja. Benne-látás festményekben és keresztül-látás fényképeken Véleményem szerint az ábrázoló festészet tapasztalatának legpontosabb leírását Richard Wollheim adta. Cambridge: Cambridge University Press, Princeton: Princeton University Press, Budapest: Kijárat, Ez a perceptuális képesség az alak—háttér viszony meglátásának képessége.

E képesség látás úgy írható le, mint az alak felületben látása. A különbség egy ábrázoló festmény szemlélése és a Leonardo által leírt látás között az, hogy az ábrázoló festmény esetében a művész szándékosan idézi elő e vizuális tapasztalatot. Az ábrázoló festmény tapasztalatakor arra látás módra figyelünk, ahogyan valaki a felületet egy tárgy képének létrehozása végett szándékosan megformálta.

A fényképen az ábrázolt tárgy olyasfajta jelenléttel bír, amely hiányzik a képi ábrázolás hagyományos formáiból. Másképpen látás, a fénykép — ellentétben az ábrázoló festménnyel látás a rajzzal — transzparens.

Mint ahogyan arra a dolgozat elején szereplő Bazin-idézet utal, e jelenlét magyarázata a fotografikus képet létrehozó mechanikus apparátus szerepében rejlik. A fénykép — rögzítés, egy tárgy képének mechanikus lenyomata, egy oksági folyamat révén a fotokémiai emulzió rögzíti a tárgyakról visszaverődő fényt.

Látás fénykép oksági alapja hasonlít az emberi látás mögött rejlő folyamathoz: a fénykép a tárgy és a fényérzékeny lemez közti közvetlen oksági kapcsolattól függ, éppúgy, ahogyan a látás a tárgy és a retina közti közvetlen oksági kapcsolat függvénye. Ebben az értelemben ha a fényképen egy tárgyat nézünk, az olyan, mintha magát a tárgyat látnánk.

Látás, mintha a film révén. 1. Médium, medialitás, adaptáció

Amint azt Kendall Walton mondta, a fényképezőgép hasonló a többi, látást segítő mechanikus eszközhöz, például a szemüveghez, tükörhöz és távcsőhöz, azzal a különbséggel, hogy a fényképezőgép a tárgy rögzítésének vagy dokumentálásának képességével is rendelkezik.

Walton, Kendall L. Critical Inquiry 11 no. A fénykép a gyújtótávolság, a nyersanyag, a látószög stb. Előállítása során a fénykép ezen aspektusaiban jut szerep látás emberi szándéknak. A fénykép olyan képi felülettel és aspektussal rendelkezik, mely lehetővé teszi a lefényképezett tárgy befolyásolt észlelését.

Ebben az értelemben a fényképeken — a festményekhez hasonlóan — nézhetjük az ábrázolt tárgyat, illetve szemlélhetjük azt magán az ábrázolásmódon keresztül. Azonban a kép transzparenciája — a fényképet a lefényképezett tárgyhoz kötő oksági kapcsolat — miatt a tárgyat anélkül is tudjuk szemlélni, hogy odafigyelnénk a bemutatás módjára. A fotografikus kép transzparenciája nem látás ki a fénykép mindkét aspektusának egyidejű észlelését.

Azt viszont maga után vonja, hogy a fénykép két aspektusának egyidejű észlelése jellegében különbözik az ábrázoló festmény vagy rajz két aspektusának észlelésétől. Az ábrázolt tárgyat a fényképen keresztül látjuk — állítja Walton. Ez a terminológia megragadja a kép transzparenciájának a fénykép észlelésében betöltött szerepét, és lehetőséget biztosít, hogy számot adjunk a fényképek és ábrázoló festmények szemlélése közti különbségről is.

A fényképen keresztül-látás látomás 10 sor látás festményben benne-látás közti különbséget a következőképpen érthetjük meg: az ábrázoló festmény tapasztalatára jellemző "kettősség" lényegi a festmény tárgyának észlelésében.

Csak mintha a film révén láthatjuk az ábrázoló festmény tárgyát, ha azt is látjuk, ahogyan megjelenítették. A "benne-látás" kifejezés ennek a kettőségnek a lényegi vagy szükségszerű jellegét ragadja meg.

Ezzel szemben a lefényképezett tárgy észlelése és a fénykép mint fénykép — különösen a fényképész szándékát jelző minőségek — észlelése közti kapcsolat külsődleges vagy kontingens. A fényképész sugallhatja e kapcsolatot, de a néző dönt úgy, hogy egyidejűleg észleli a fénykép két aspektusát.

Látás, mintha a film révén. Mi a kancsalság?

A fényképen egyaránt láthatjuk a tárgyat és azt, ahogyan megjelenítették. A tárgyat azonban nem a fénykép felületében látjuk. Ezért az ábrázoló festmények és rajzok látás leírására továbbra is használom Wollheim "kettősség" kifejezését, hogy szembeállítsam a fénykép két aspektusának egyidejű észlelésével.

az energiaitalok befolyásolhatják a látást javítsa a látás gimnasztikáját a szem számára

Walton magyarázatot ad a fotografikus kép transzparenciájára. Különböző következtetéseket vonhatunk le a festményeken, illetve a fényképeken ábrázolt tárgyakat illetően. Egy fényképen szereplő tárgy szükségszerűen létezik vagy létezett kivéve, ha a fénykép hamisítványmíg egy festményen látható tárgy nem biztos.

Még akkor is, ha egy festményen szereplő tárgy létezik, létezésére való következtetésünk kizárólag azon a tényen alapszik, hogy a művész mintha a film révén festményen ábrázolni akarta. A fényképről azonban arra következtethetünk, hogy a tárgy létezik vagy létezett, függetlenül attól, hogy a művész szándékosan döntött a bemutatása mellett. Walton szavaival élve "a fényképek kontrafaktuálisan függnek a lefényképezett jelenettől, akkor is, ha a fényképész meggyőződése és más intencionális attitűdjei mást sugallnak.

Az ábrázoló festmény esetében azonban, ha a művész azt hiszi, mintha a film révén a tárgy jelen van, a tárgy megjelenik a festményen, függetlenül attól, hogy ténylegesen jelen volt-e. Vannak kivételek a festményben benne-látást és a fényképen keresztül-látást illetően.

A benne-látás kizárható a nem ábrázoló festészet esetében és az olyan fotográfia alkalmazása során, amely nem akarja kivehetővé tenni a rögzített tárgyat vagy egyáltalán nem rögzít tárgyat. Sok absztrakt festmény esetében megjelenik az alak-háttér viszony és ebből fakadóan e képek lehetővé teszik a figuratív ábrázoló festményekre jellemző benne-látást.

Azonban — ahogyan Wollheim megjegyzi — az absztrakt festészet bizonyos fajtái kizárhatják e lehetőséget, mint például Barnett Látás óriási színmezői. Wollheim: Painting as an Art. Gyakran ezzel a hatással élnek Man Ray kamera nélkül készült fényképei vagy fotogramjai, melyek a tárgyakról visszaverődő fény hatását közvetlenül a fotópapírra rögzítik. Az elmosódott fényképek is gyengíthetik képességünket, hogy a képen keresztüllássunk; az olyan lencsékkel készített fényképek, melyeket kézzel manipuláltak; vagy azok, amelyeken a képet a felismerhetetlenségig felnagyították; vagy a "szuper-kontrasztos" fényképek, ahol a tárgy felismerhetetlen; vagy a "konstruált" fényképek, melyeknél a képet számos egymásra helyezett negatívból dolgozzák össze.

Ama képességünk, hogy a fényképen keresztüllássunk, tökéletesen kizárható a túlexponált vagy a sötétben készített fénykép esetében. A néző ahelyett, hogy a tárgyat a festmény felületében ábrázoltnak látná, magát a tárgyat észleli. Néhány kortárs filmteoretikus azt állítja, hogy a filmkép efféle megtévesztést hoz létre. A filmben az illúzió egyik formája valóban arra sarkallja a nézőt, látás hamis következtetéseket vonjon le a kép státuszáról. Az illúzió e formáját nevezem "reproduktív illúziónak".

A festmények és a fényképek különböző módon hoznak létre illúziókat, s ezek összhangban vannak a két médium eltérő ábrázoló tulajdonságaival. Amennyiben lehetőségünk van közelebbről szemügyre venni, a festmény felületére utaló nyomokat láthatunk. Azonban a látszólagos tárggyal, illetve a festmény felületével kapcsolatos észlelésünket nem vagyunk képesek összeegyeztetni, és magát a látszólagos tárgyat a festmény felületében látni.

Észlelésünkben nehézséget vagy nyugtalanságot tapasztalunk.

ideghártya gyulladás tünetei a gyakorlat kijavítja a rövidlátást

Amit az ábrázoló festmény normális tapasztalata látás magától értetődőnek tartunk — az, hogy a tárggyal kapcsolatos észlelésünkbe belevegyül annak észlelése, ahogyan a tárgyat ábrázolták —, itt nem működik.

Sokkot vagy meglepetést élünk át; a festményt illető érdeklődésünk kimerül e hatás felfedezésében. A fotorealista festményekben, mint például a John Salt által készített White Chevy, Red Trailer, látszólag fényképet, s nem festményt látunk.

Távolról, vagy látás reprodukción úgy tűnik, hogy a képen keresztül nézünk a tárgyra, s nem a képben látjuk azt.

rossz látási nyilvántartás látás mínusz 1 5 hány vonal

Azonban ha közelebbről szemügyre vesszük, látjuk, hogy festmény, és nem fénykép. Így a fotorealista festmény hatásosan illusztrálja azt a különbséget, melyet a fényképek és festmények különböző látásmódjai között tettem.

Az illúziónak az első értelemben vett tapasztalatához a fotografikus kép referenciáját térben jelen lévőnek kellene tapasztalnunk, és vizuálisan nem lehetnénk tudatában a kép felszínének és határainak. Ez a feltétel nem teljesülhet a fotográfia esetében.

Így látják a világot az állatok

Egy, a filmelméletet erősen befolyásoló érvelésében Roland Barthes azt mondja, hogy a fénykép sohasem téveszthető össze a lefényképezett tárggyal, azon az alapon, hogy a fénykép mindig hordoz egy szükségszerű múltbeliséget: "a fotót sohasem illúzióként éljük át, a fotó semmiképpen sem jelenlét; […] realitása az itt-volt-lét valósága.

In: Image, Music, Text. Félrevezető azonban azt állítani, hogy a fényképek múltbelisége miatt soha nem tévesztjük össze a fényképet azzal, amit ábrázol; sokszor a fényképek nem viselik múltjukat a felületükön. Hitünk vagy hitetlenségünk, hogy a fénykép a múltból ábrázol-e valamit, a fénykép fajtájától függ, azaz, hogy régi fénykép-e vagy sem, és függ attól is, hogy a fényképet hogyan használják, azaz, hogy a régiségéért értékeljük-e.

Az elhunyt ősök fotografikus portréi például mindkét követelménynek eleget tesznek. Azonban mintha a film révén fénykép nem fedi fel a korát, különösen azok a fényképek, mintha a film révén a tárgy nem az egyedisége miatt, hanem mintha a film révén egy típus illusztrációja érdekel bennünket. Nem kíséri a múltbeliség tudata a természetfotó észlelését, mint például egy harmatcsepp a rózsaszirmon, sem egy szemléltető fénykép észlelését, mint például egy tál a kukoricapelyhes dobozon.

Ennek oka, hogy az időbeli múltbeliség nem szükségszerű attribútuma a térbeli hiánynak.

Látható és láthatatlan a látás számára

Mivel a fénykép múltbeliségét nem mindig észleljük, általában véve a fényképnek ez az aspektusa nem akadályozhat meg abban, hogy a lefényképezett tárgy jelenlétének illúzióját tapasztaljuk. Köszönöm Ben Singernek, hogy rámutatott a fényképek fenti példáira, melyek ellentmondanak Barthes felvetésének. Ezen illúzió élményéhez arra lenne szükség, hogy látás fotografikus kép felületében lássuk a tárgyat, és vizuálisan ne legyünk tudatában annak, hogy egy mintha a film révén tárgyat fényképeztek le.

Tekintettel a fotográfia mechanikus alapjára és a fénykép előállítását meghatározó oksági folyamatra, úgy tűnik, ez a feltétel nem igazán teljesül. A fotográfia korai szakaszában a fényképészek gravírozással ötvöztek különböző fotografikus technikákat, hogy a reprezentáció olyan hibrid formáit állítsák elő, melyeket fotogravűrként vagy fotokarcként ismerünk.

Köszönöm Antonia Lantnak, hogy beszélt nekem a fotogravűrről.

Így látják a világot az állatok Pesthy Gábor Az élőlények jelentős része elsősorban a látás révén tájékozódik környezetében. Az, hogy látunk, és ahogy látunk, több jelenségnek köszönhető: a fénytörésnek, visszaverődésnek, a fény színének. Az élőlények látása sok mindenben különbözik: alakfelismerésben, a színek érzékelésében, felbontásban és a térlátás képességében. Az utóbbi évek folyamán a kutatók egyre többet tudnak meg az állatok látásáról, és így sok tévhitet is sikerül eloszlatniuk.

Továbbá, az előállítási folyamat tudatában a képet annak látjuk, ami valójában: "mixed media" fényképnek. A hasonló fajta bizonytalanságot okozó, "mixed media" fényképek ismertebb példái a kézzel festett színes fényképek, mint például a viktoriánus képeslapok és a régi magazinokban található illusztrációk némelyike.